December: a méz
2009-12-19
Az emberiség már az ősidők óta ismeri és értékes tulajdonságai miatt kedveli a mézet. Egészen az iparszerű cukorgyártás megkezdéséig hosszú időn keresztül a méz volt az egyedüli édesítőszer.
A méz nem más, mint a házi méh és egyes vadméhfajok által a virágok vagy virágzatok cukortartalmú levéből (nektár) összegyűjtött és a méhgyomorban enzimekkel átalakított, sejtekben tárolt édes anyaga, amely a víz és a szénhidrátok telített oldata, és amelyben más kiválasztott növényi és a méhből származó, állati alkotóelemek is lehetnek.
A méz 70–80 százaléknyi invertcukrot – glukóz (szőlőcukor) és fruktóz (gyümölcscukor) keverékét – tartalmaz, amely gyorsan felszívódik, és sok energiát ad. Energiatartalma: 1362 kJ/100g (330 kcal), amely vetekszik a cukor energiatartalmával (100g cukor energiatartalma: 1670 kJ vagy 400 kcal). Az invertcukor mellett kisebb mennyiségű, 5–10 százaléknyi szacharóz is található benne.
A szénhidrátokon kívül, illóolajakat, fehérjéket, szabad aminosavakat, enzimeket, vitaminokat (B1-, B2-, B5-, B6-, C- és K-vitamin-, niacin- és folsav.), ásványi anyagokat (kálium, nátrium, kalcium, magnézium és klór), nyomelemeket (vas, cink, mangán, réz és króm) szerves savakat (borkősavat, hangyasavat, almasavat), viaszt, festékanyagokat és körülbelül 20 százaléknyi vizet is tartalmaz.
Több változata ismert, mindegyik különböző színű és ízű, aromájukat az adott virág nektárja határozza meg és teszi különlegessé.
Színét növényi vagy földrajzi eredete, kinyerési módja, a nektáreredetű színanyagok (flavonok, flavonoidok) összetétele és mennyisége, a tárolási idő, a tároló edények milyensége és a kezelés során a mézet érő hőhatás mértéke határozza meg.
Hazánkban 10-15 féle mézfajtát állítanak elő, ezek közül a legismertebbek: az akác-, repce-, hárs-, napraforgó-, selyemfű-, gyümölcsméz, és a gesztenyeméz. További mézkülönlegességek: levendula-, édeskömény-, őszirózsaméz, narancsméz, kakukkfűméz.
Gyógyhatása már régóta ismert, jó házi szere a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak A benne lévő természetes antioxidánsok (flavonoid, C-vitamin) az anyagcsere kapcsán és a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet.
A népi gyógyászatban a mézet nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is felhasználták: antimikrobiális hatása révén a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak, valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását.
A szépségápolásban a méz egyik nagyon fontos és hasznos tulajdonsága, hogy megköti a nedvességet, valamint a száraz érdes bőrt kisimítja, puhítja, nyugtatja, feszessé, és rugalmassá teszi. A benne található vitaminok, ásványi anyagok fokozzák a vérbőséget, regenerálják a fáradt bőrt, így az frissebb, fiatalosabb lesz. A wellnessben mézes masszázsoknál, valamint finn szaunában mézes felöntésnél használják.
A méz fogyasztása a pozitív tulajdonságai ellenére az alábbi diétákban nem javasolt pl. cukorbetegség, gyomorsav-túltengés, reflux, allergia és fruktóz intolerancia esetén.
Minthogy előfordulhatnak benne a Clostridium botulinum spórái, tizennyolc hónapos korig gyermekeknek sem adható.
Recept:
