Október: az alma
2010-10-04
Eredetét tekintve a Kaukázus lejtőiről származó Anatóliából, a mai Törökország belső, ázsiai területéről származik de az emberiség történelme során gyorsan elterjedt a Föld minden mérsékelt klímájú területén. Így jutott el Közép-Európába: ezt bizonyítják azok az almafa-maradványok, amelyeket a neolitikumban épült falvak ásatásakor találtak Svájcban és Észak-Olaszországban. Nemesítését a XVII. századi Franciaországban kísérelték meg először.
Az alma jellemzői
Az alma a rózsafélék (Malus communis) családjába tartozik, melynek rokona a körte és a birs.
Többféle formájú (kerek, hosszúkás) és színű (piros, zöld, sárga, ezek keveréke) alma létezik, ízük pedig fajtánként változik, a savanykástól a mézédesig. A világon az almának mintegy hétezer nevesített fajtája ismeretes. A különböző fajták két fő kategóriába tartoznak: vannak a nyers fogyasztásra alkalmas étkezési almák (Jonatán, Golden, Starking, Jonagold, Delicius), és a főzéshez, befőzéshez való almák (Bramley, Granny Smith, McIntosh).
Az alma beltartalma
100 g alma energiatartalma 31 kcal (131 kJ), amely jelentősebb mennyiségben tartalmaz fruktózt, magnéziumot, káliumot, C-vitamint, almasavat, csersavat, és organikus sókat. Az alma jellemző rostjai a pektinek, amelyek összetett poliszaharidok és többféle formában vannak jelen a gyümölcsben: protopektin (vízben oldhatatlan) található a savanyú vagy éretlen almában; valódi pektin (zselésítő anyag) bőségesen van az éppen érett gyümölcsben; pektinsav pedig (amely a pektin bomlása során keletkezik) akkor van jelen, amikor az alma eléri az optimális érettséget. Az almában jelentősebb mennyiségben megtalálhatóak a természetes antioxidánsok (például flavonoidok) is. A gyümölcsben előforduló fő antioxidánsok főleg az alma héjában vannak jelen: quercetin glycosid, a phloretin glycosid, a chlorogénsav és az epicatechin.
Jótékony hatásai megszámlálhatatlanok...
Az alma sok jótékony tulajdonsággal rendelkezik: rostjai az érés során feloldódnak és belőlük pektin keletkezik. A pektin vízzel érintve zselészerűen megdagad, a belekből nem szívódik fel, viszont rendkívül sok vizet köt meg, ezáltal lazítja a székletet és megkönnyíti az ürülést, valamint megköti a vastagbélben a rákkeltő anyagokat, amely által védelmet nyújt a vastag-, és vékonybéldaganatok ellen. Az alma héjában található másik rostanyag a cellulóz szintén bélseprő hatású. Tanulmányok igazolják, miszerint a pektin segít enyhíteni a hasmenést is. A bélben lévő bélbaktériumok az almapektint a hurutos bélnyálkahártyák felületét védő réteggé alakítják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hasmenés kezelésére jobb, ha főzve vagy párolva fogyasztjuk az almát, míg a székrekedés orvoslására a nyers forma vált be. A pektin csökkentheti a vér koleszterinszintjét is, ami a szívbetegségek és a szívrohamok egyik fő rizikófaktora. A pektin jelenlétében ugyanis a táplálékkal elfogyasztott koleszterin mindaddig a bélcsatornában marad, amíg onnan ki nem ürül. Az alma magas káliumtartalmánál fogva a szívinfarktus és a magas vérnyomás ellen is hatásos. A tapasztalatok szerint az alma csökkenti a vesekő- és húgysavképződést, mivel organikus sói semlegesítik a fehérje bomlástermékeiből származó savakat.
Az alma magjában B-17 vitamin található. A megfelelő mennyiségben jelen lévő B-17 gátolja a sejtek rákos elváltozását elindító anyagok működését. Gyakorlatilag az összes gyümölcs magjában megtalálható ez a vegyület. Fontos tudni, hogy a B-17 ciántartalmú vegyület, amikor felszívódik a szervezetbe, ott egy enzim hatására felbomlik, majd benzaldehid és cián szabadul fel belőle. A ciánt viszont további enzimek segítségével köti a sejt különböző kéntartalmú aminosavakhoz. Tehát a rákos sejtek az egyébként ártalmatlan vegyületet két olyan molekulává bontja, ami viszont a rákos sejteket képes elpusztítani.
Az alma fogyasztása
Az almát többféle módon felhasználhatjuk: fogyaszthatjuk nyersen, párolva, sütve, főzve, töltve, hús mellé köretnek, levesnek, mártásnak, aszalva, esetleg almachips formájában és süteményként is. Legértékesebb, legtáplálóbb, ha héjával együtt, nyersen fogyasztjuk, így tartalmazza a legtöbb élelmi rostot. A friss fogyasztás mellett a nyers almakockákat használhatjuk zöldséges, vagy gyümölcsös salátákba. Lehetőleg mindig frissen készítsük, mert az oxidáció következtében hamar megbarnul. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy ha pár csepp citromlevet csepegtetünk rá.
Már őseinknek is bizonyított...
És végül néhány érdekesség. Az almát az india ajurvédikus orvosai voltak, akik először hasmenés gyógyítására írták fel betegeiknek. Kínai orvosok századokon keresztül használták a fa kérgét cukorbetegség gyógyítására.
Vérszegénységre, vashiányra is megvolt a népi gyógymód, nevezetesen szögeket szurkáltak egy almába, abban egy éjszakán át állni hagyták, majd kivéve a szögeket, a vasas almát el kellett fogyasztani. A szárított almahéjból készült teát hurutok, bélgondok ellen javasolták.
Az alma éltető erejébe vetett hitet jelzi, hogy több nép mitológiájában is fontos szerepet játszik, a bibliai almától kezdve, az indiánok Meru hegyén, a görögöknél a Hesperidák kertjében, a finnugor mesékben szereplő aranyalmafáig sokféle formában találkozhatunk vele.
Recept: Hússal töltött alma
