A metabolikus szindróma kialakulása
2012-04-24
Rendszeres, szükségleten felüli táplálkozás esetén annyi glükóz keletkezik a szervezetben, amennyire a sejteknek már nincs szüksége. A glükózzal telített sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, vagyis inzulinrezisztencia alakul ki, ennek szövődményeként pedig a cukorbetegség mellé magas vérnyomás, infarktus, stroke is társul.
A legtöbb orvos véleménye szerint a metabolikus szindróma hátterében az inzulinnal szembeni rezisztencia áll, azaz az az állapot, amikor a sejtek nem vagy kevésbé reagálnak a cukor-anyagcserében nélkülözhetetlen inzulinra.
Normális esetben az emésztőrendszer az elfogyasztott táplálék egy részét szőlőcukorrá (glükózzá) alakítja, amelyet a vérkeringés eljuttat a szövetekhez, ahol az a sejtek "üzemanyagaként" szolgál. Ahhoz azonban, hogy a cukor bejuthasson a sejtekbe, inzulinra van szükség (ezalól csak néhány sejttípus kivétel, pl. az idegsejtek).
Rendszeres, szükségleten felüli táplálkozás esetén annyi glükóz keletkezik a szervezetben, amennyire a sejteknek már nincs szüksége. A glükózzal telített sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, vagyis inzulinrezisztencia fejlődik ki. A többlet glükóz normálisan az inzulin segítségével zsírsejtekbe lép be, ahol zsírrá alakul és tárolódik (elhízás), egy idő után azonban a zsírsejtek is megtelnek és inzulinrezisztensek lesznek.
Ha a szervezet sejtjeinek többsége inzulinrezisztenssé válik, de a fokozott táplálékbevitel továbbra is fennáll, a vércukorszint megemelkedik. Az emelkedett vércukorszintre a szervezet több inzulin termelésével és vérbe juttatásával reagál, hogy csökkentse a vércukorszintet (ami, ha túl magas, súlyos működészavarokhoz vezet).
Egy olyan, tipikusan évekig tartó állapot alakul ki tehát, amelyben fokozatosan egyre magasabb inzulinszint tartja normális értéken a vércukrot, miközben a páciens elhízik. Ha a beteg nem változtat az életmódján (ami megszüntetné a betegséget), vagy legalább nem kap gyógyszeres kezelést (ami lassítaná a betegség előrehaladását), a kórfolyamat során 2-es típusú diabétesz mellitusz (2-es típusú cukorbetegség) is kifejlődik.
A metabolikus szindróma további szövődményei
A fokozott táplálékbevitel emeli a vérzsír (triglicerid) és koleszterin szintjét is. Mivel a vér lipidszintjei (a zsír jellegű anyagok koncentrációi) kevésbé szigorúan szabályozottak, mint a vércukorszint, a lipidanyagcsere zavara általában korábban jelentkezik, mint a 2-es típusú cukorbetegség.
Metabolikus szindrómában gyakori a magas vérnyomás. Ennek oka az, hogy az inzulinrezisztencia metabolikus szindrómában az inzulin vércukorszintre kifejtett hatására vonatkozik, de nem akadályozza meg, hogy az inzulin megvastagítsa az artériák (verőerek) falának izomrétegét és fokozza a vérnyomásemelő anyagok (pl. a noradrenalin nevű hormon) hatását az érfalra.
A magas vérlipidszintek és a magas vérnyomás tartós fennállás esetén érelmeszesedéshez vezetnek, az emelkedett vércukorszint pedig elsősorban a kisereket károsítja. A metabolikus szindróma okozta érelváltozások növelik a szívbetegségek (főleg az infarktus), a stroke (szélütés), a veseelégtelenség, a szembetegségek (retinakárosodás) és több más betegség kialakulásának kockázatát is.
Forrás: Dr. Zsuga Judit, WEBBeteg.hu
